Kedvesek, akik idetévedtetek: 1. vagy mert illik, hiszen céloztam rá, hogy blogom van (ugye anya :) 2. vagy mert érdekel titeket, hogy hogyan bénázom szokás szerint a jelenleg külföldi mindennapokban 3. vagy, mert nincs jobb időtöltésetek, és ahelyett, hogy dolgoznátok, sétálnátok, olvasnátok, takarítanátok - rám vagytok kíváncsiak :D!
De örülök neki, ha itt vagytok, olvastok, kommenteltek (ahogy ezt ma kúl mondani)!
Ahogy keresgettem profilképeket, végigpásztáztam egy csomó angliai, amerikai, finnországi, budapesti képet...annyi mindent történt már csak a dokumentált kb. 8 évben is, hogy oh, be kár! hogy nem kezdtem blogot előbb.. persze Svájcba is úgy jöttem, hogy ó, én nem fogok blogolni, akit érdekel, az majd úgyis ír nekem emailt, vagy lapokat küld (mint anya), esetleg trendi piros-kék szegélyű borítékos leveleket (mint Zsófi), de attól függetlenül, hogy a papírtermékeknek elmondhatatlanul örülök, most itt egy blog, mégis... jó, be kell vallanom, hogy mindig a facebookra akartam kiírni, hogy épp mi van velem, aztán ma már annyira hosszúra sikeredett, hogy gondoltam, úgysem tudom magamban tartanom a közléskényszeremet, akkor meg miért ne csinálnék én is egy virtuális teret, ahol a szómenésem határtalanul virulhat :)
Valamit már az elején szögezzünk le: rendben van, hogy magyar szakos voltam, rendben van, hogy igyekszem átolvasni az írásaimat, hogy értelmes, meg nyelvtanilag is korrekt legyen, de ember vagyok, nem akadémiai kis magyar nyelvtan, és biztos, hogy ékes magyarságomon is van mit csiszolni, szóval, előre is bocs, ha valamit elgépelek, rosszul írok ilyenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése