esik

... igen, az eső, és ennek köszönhetően, kimozdulni sem volt kedvem a szobámból, és a konyhától messzebbre nem is jutottam ma... és délelőtt, mire végre sikerült életet lehelnem magamba, rájöttem, hogy még jó, hogy nem nagyon lehet ma flangálni, hiszen tele vagyok házikkal...

   Igen, kedves Blogolvasók, ez azt jelenti, hogy elkezdődött az egyetem! És most sorolhatnék illusztratív filmcímeket (pl. Félelem és rettegés Vegas helyett Baselben)... Bár még csak három órám volt, de mégis, olyan hullának érzem magam így a hétvégére, mint hajdanában egy 7o kredites szemeszter hete után... Akit nem érdekel, hogy miket tanulok, az most ugorjon, és a sokkal érdekesebb spagettis képnél kapcsolódjon be! Akik meg olvassák tovább, azoknak mondom, hogy bánatomra az összes kiszemelt szeminárium egy időpontban van, így választanom kellett egyet az eredeti tervezetből, és kreálni egy úgy lelkesedést egy új leosztásért. Így alakult, hogy akkádul fogok tanulni (kis háromszögekből álló nyelv :)), lesz egy Interkulturális teológia nevezetű rendszeres teológiai tanegységem, német és francia órám, Bonhöffer etikájával foglalkozó szemináriumom, Exodus (Mózes 2. könyve - akinek erre a magyarázatra szüksége volt, az neki is láthat ma este ;)) exegézis (írásmagyarázat), egy kis archeológia Götter und Heroen címmel, és hetente fogok röplabdázni is járni!

   Na most, ezekből már megvolt a német... a kötelező vicces sztori pedig így szól:

Szerdán úgy döntöttem csinos leszek! Kis barackszínű ruha, velúr magassarkú, gyöngyök, belőtt séró, a délelőtti szilvásgombócgyártás után igen jólesett újászületni, és gondoltam, mivel ma van az első franciaórám, szintén szükságes a normális kinézet, hisz ki az, aki topisan megy franciát tanulni! Betipegtem (miután minden rosszul lerakott macskakőben nőiesen majdnem hasraestem) a Sprachenzentrumba, ékes németséggel érdeklődtem egy bizonyos terem után, meg is találtam, erre zárva! Mademoiselle Molnár csak a dátumot felejtette kisminkelt szemeivel alaposan szemügyre venni...francia csak jövő héten lesz! Nem baj, sosem esünk kétségbe, ugye?! Gondoltam, csinosan németórára ia jó leszek, de előtte olvasok egy kicsit valami kávézóban, aztán ebből könyvesbolti bámészkodás lett, meg az, hogy beszereztem a How I met your mother első évadát, amit még nem láttam, de azóta németül nézek angol felirattal! Ezek után, nekiláttam, hogy dekódoljam a németóra helyszínét, mert csak az utca volt megadva, és egy szobaszám, más semmi... a sírás kerülgetett, mire meglett - az órán a néni is mondta, hogy ezt az épületet csak a GoogleEarth-szel lehet megtalálni! (Magyar vagyok, nekem anélkül is sikerült, de nem kötöszködtem!) Másoknak is sikerült, elég sokan összegyülekeztünk, és még a lépcsőn vártam, mikor két srác begrasszált, egy bazi nagy csellótoknak kinéző babakék cuccal, gondoltam, németet tanulnak Svájcban, tehát nem switzik, nem dojcsok, hát akkor mik lehetnek, a vörös hajú srácot hamar passzoltam, mire a másik, amerikaira hajazó (olyan, mint egy bizonyos David), angolul, de mégis akcentussal beszélő Tisza-cipős fiún kezdtem el mélázni... talán nyaralt, és sokat sétált az Astoriánál, ki tudja, aztán miután leültem mellé, és gyöngybetűkkel egy „Gábort” rajzolt a névtáblájára, kétségem sem volt, hogy földi az illető, mondtam is neki, hogy a cipőjéről gondoltam, hogy magyar! Úgy megijedt szegény, szerintem egy rupia sem maradt a zsebében! De Gáborral nem beszélgettem, mint a villám úgy szaladt el mellettem az utcán a tanfolyam után. Nyilvánvalóan Gábornak sok dolga van itt Svájcban! Én sosem sietek, ismertetőjelem, hogy mindig megfontoltan bújom a térképemet az utcán!

   Ez volt a szerdai nap tanulmányi része, este pedig az Alumneum szemeszterkezdő, milyen-olivaolajat-vegyünk-a-közös-pénzből alakuló ülése volt, teológusoknak: otthonfórum. Beültem a zongora mellé a német szószedetemmel, mert előre éreztem, ez uncsi lesz, de hamar kiparancsoltak onnan, biztos rutinosak az ilye renitensekkel :( végül egész kedvesen alakult az este, mindenki hozta a kis kajáját, én a béna, ragadós, irgalmatlanul savanyú szilvásgombócommal nyomultam, amin elázott ez a béna svájci zsemlemorzsa, mindegy... kicsit beszélgettünk, ilyenek, közös fotó, stb....

Engem, reménység szerint, könnyű beazonosítani, a többieken meg lehet meditálni (érdemes talán a „francia szerető” - alteregót viselő fogorvosfiúra koncentrálni (alattam, szemből jobbra))!
A kép két szélén pedig: hogy a két legkedvesebb embert is bemutassam, mellettem Benedict Schubert, a másik szélén pedig Sabine Schubert, akik valóban muzikálisak, de még fontosabb, hogy ők a ház igazgatói, Beni pedig a bázeli Peterskirche lelkésze, ami lehetővé teszi, hogy egy hárommanuálos gyönyörű hangú orgonán gyakorolhatok :)

Másnap, csütörtökön pedig két igazi teológiai órám is életre kelt! Egy dupla, három órás etika, egy nagyon kedves (értsd helyes) német doktoranduszfiúval (egy hegymászó bérestamással :)), aki ékes hocsdeutschával igazán megkönnyíti sanyarú életem, valamint délután az exegézis prof. Mathys-szal, aki még az elején közölte, hogy bár lutheránus vagyok, maradhatok! Vele lesz az akkád is! Pupil, Áron, sznob-klubot alapíthatnánk, ha hazamegyek! :D Prof. Mathys kedves volt, felettébb, de gyöngymosollyal közölte azt is, hogy nem tűri a késést, szóval fel kell kötnöm a dolgaimat! És a legjobb, az ajtóban megejtettem egy fennhangú Auffidersént, mire a válasz, Auffidersén, Frau Molnár! Annyira jó, hogy én is Frau Molnár vagyok! Nem „Hi! Lílá”, ahogy Amerikában próbálkoztak, hanem Frau Molnár! Remek!

   Pénteken pedig elmerészkedtem a röplabdaedzésre, ahol a kezdeti nagyképű középhaladóból, könnyen átslisszoltam a Kezdő/újrakezdő, sokkal barátságosabb csoportba, és annyira jót játszottam, hogy azóta alig bírok mozogni... nem szokta cigány a szántást...

Egy szó, mint száz, elérkeztünk a spagettis képhez, amit a kevésbé lelkeseknek már beígértem, a mai vacsorám a kreativitás jegyében:

„Megszakadt a kapcsolat a szerverrel”