Je ne comprends pas, vous pouvez répéter, s'il vous plait?

   Nem kell megijedni, egy francia férj hiánya, és még kb. 1oo évnyi francia tanulás választ el attól, hogy franciául blogoljak... Ma néztem épp a vonatjegyeket Paris-ba, és hát a TGV (az a szupergyors vonat) van vagy 2ooCHF mindenféle kedvezményekkel, és a vicc: hogy az Air France boldogabban és még olcsóbban is elröpít Paris-ba, ha őket választom...érdekes, nem? Szóval, még nem döntöttem el, hogy a párizsi Haloween milyen járművel fog megvalósulni, de azt, hogy egy mukkot sem értek francául, már a címtől kevésbé szofisztikáltan is el tudom mondani! Hiszen??? Ma volt az első franciaórám, igen, és azt hiszem elérkezett a napfény az életembe! Persze számomra ez az egész kiejtés dolog még elég randomnak tűnik, kicsit olyan bingó-jellege van, amikor tippelgetem, hogy mondjuk mit ejtsek, vagy mit ne. Azt mondja ma a néni az órán, hát igen, van pár hang, amit igazából nem ejtünk, kkhhmm, kb. a fele, vetem közbe, de akkor is szuper volt: amikor épp nekem kellett bingóznom, párszor megdícsért a néni, tres bien, én meg nem haboztam rávágni, merci!

   Szóval, ma, miután sikerült megvennem a kártyámat a félárú vonatozáshoz, és miután már el tudom ragozni a 'lakik' igét franciául, tényleg úgy érzem, hogy helyére kerültek a dolgok... Akár azzal is áltathatnám magam, hogy igazi, menő svájci (a mentális káosz jele, hogy a c-t már rendszeresen z-nek írom...) lettem, van tartózkodási engedélyem, diákom, ilyen vonatos kártyám, a belvárosban lakom, ja és van biciklim (vello-ugye emlékszünk!)! 

   A tegnapi Interkulturális Teológia után azonban kevésbé éreztem ezt a cool-svájci, meg napfény-dolgot. Ugyanis az az óra, 9o perc tömény koncentrálás, kb 4o%-os megértési mutatóval, eléggé megdolgozott, és emiatt nem igazán éreztem azt a pátoszt sem, amiről az igazgató beszélt még a múlt héten az évnyitó beszédében, hanem csak a  mentális izzadságszagot és a káoszt, igen, azt nagyon... Az igazgató azt mondta, hogy a világ legjobb egyetemén tanulok, másik több tízezer pajtásommal együtt. Nos, ez kb. az ötödik egyetem világszerte, ahol ezt próbálják velem elhitetni... Abban azért van valami, hogy a bázeli egyetem valahogy akörül jött létre, amikor Columbus Amerikába tévedt, így nyilván a svájciaknak nagyobb hitelük van, mint az amcsiknak, de hát mit mondjak, Amcsi is nagyon jó volt. 

  Mitől függ hát az, hogy egy egyetem jobb, mint a másik? A szervezési (káosz) csúcstartó egyértelműen a Károli! Citrom-díjat érdemel, de az ottani tanáraim nagy részére úgy gonodolok vissza, mint akiktől nagyon sokat tanultam, akik inspiráltak, bíztattak, és nem voltak restek ellátni olvasnivalóval, na most mi kell még? Az, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy bemerészkedjen a tanulmányi osztályra, az egy teljesen más kérdés... Ezt az érzést az öt egyetem közül a Károli után leghamarabb Bázel vívta ki, Herr Hess szívélyes támogatásával, amit egy levéllel koronázott meg, nekem címezve, hogy finoman felhívja a figyelmem, hogy az itteni oktatási nyelvet (Hochdeutsch) legalább C2 szinten kellene hogy tudjam beszélni, ahhoz, hogy itt labdába rúghassak, és az én felelősségem, ha ennek ellenére mégis úgy döntök, hogy belevágok... Hát, úgy döntöttem, és eddig azért a 4o%-os megértési rátánál már sikerült magasabbra is nyújtózkodnom egy-egy szemináriumon! 

   A teológiai órák is biztos szuperek lesznek, ha tényleg bemelegszik a dolog, azokról még azért nem írok, mert eddig mindenhol kb óramegbeszélés, kiselőadás-kiosztás volt, meg tényleg csak bevezetők a témákhoz! Szerintem mindet nagyon fogom szeretni, ha egy kicsit otthonosabban érzem majd magam az órákon! Igyekszem sokat olvasni! Ami már eddig is nagyon jó, az a két élőnyelv, annyira hálás vagyok, hogy összejöttek ezek a nyelvkurzusok, ezek miatt már érdemes volt kijönni, és ha még az akkád is elkezdődik, megint lesz egy „titkos perverzióm”, amikre a sok hasznos, meg tényleg életképes dolog mellett igenis szükség van :)

   Két hét, illetve már csak másfél múlva helyettesítem az orgonistát a Peterskirchében, itt a szomszédban! Nagyon örömteljes alkalom, már csak eleget kell gyakorolnom, hogy megközelítőleg olyan színvonalon játszak, ahogyan elvárják! De nagyon izgatott vagyok, és örülök, hogy van egy szép templom, hasonlóan szép hangszerrel, ahova eljárhatok gyakorolni! Sokat jelent a lelki egyensúlyom szempontjából! :) 

  Kényszeresen szeretném olykor az írásaimat valami közhellyel zárni, ha már idegesítő, szóljatok rám! Most az ablakok nyílnak-záródnak dolog jutott eszembe! Koncentrikus körök képében, síkban és 3D-ben is igaz ez a dolog, ahol egy bezárul, ott, vagy mellette, vagy a közelében egy másik kinyílik! Akár az ösztöndíjak, akár a tantárgyak, akár magánéleti dolgok kapcsán... És, hogy mi van ezzel? Semmi, csak győzködöm magam, hogy az életben minden jól alakul valahogyan.... 

  Na jó, nem akarom közhellyel zári, inkább elmondom még, hogy az itteni starbucksnak sikerült olyan sajttortát produkálnia, amit egyszerre alig bírtam megenni, akkora volt (nyilván hasonló arányú árral)! Szóval ez Guinness-gyanús, ha már én nem nagyon bírok megenni egy szelet sajttortát, mert akkora...
   Azért nem kell pánikolni, bajtársat és tortát sosem hagyok hátra! :D