Egy telepakolt táska jött vissza, ugyanúgy, legalább 95%-ban érintetlen tartalommal. Felesleges vagy inkább keserű, gondolhatnánk, ugyanis egy hétvégi utazótáskába az ember a ruháival együtt képes becsomagolni minden vágyát, elképzelését, felajánlását és elvárását is. Minden trikóban ott van a terv, hogy ez majd mikor mire lesz való, melyik alkalomra pontosan, a b-tervnek szánt komplementer színpárjával együtt. A szabásvonalban ott van a találkozás körvonala, és a kirándulás útvonala is. Az edzőcipőben benne vannak a közösen még meg sem tett kilométerek, gondosan belekódolva azokkal az emlékekkel, amelyeket az ember, kissé dekopázsolva, de folyamatosan mesél majd az utánajövőknek. Mert annyira fontosak, szépek és meghatározók - lettek volna. Smink, nyaklánc, cipő, hátha meg kell jelenni némi hanyag eleganciával is. Mindebben pedig régóta kifejlesztve a meglepődés képpesége is az alaposan felkészült várakozásban, hogy megfelelő intenzitással érjen minden meghökkenés alkalma a sajáttá formált ismeretlenben.
Nem az élettel akar konkurálni a lehetséges érzések enumerációja, mert valóság, hogy Isten várakozáson felül is adhat: elképzelhetetlent, megálmodhatatlant, felfoghatatlant. De az Isten útjai, többnyire csak visszatekintésben engedik magukat kifürkészni. A megkonstruált meglepetések pedig a jövő egy darabját követelik maguknak, amikor fájdalmasan szép medreket válynak a történéseknek. De mi van éppen most? Részt vehet-e az éppen ma felvett trikó bármelyik történetben is? Van-e esélye az éppen ma reggelre elfeküdt hajnak, hogy szerepet játszon az évekkel később mesélt, vintage-emlékek cselekményében? Kiadhatják-e a hétvégi táska utasai mindazt, amit magukkal hoztak? Lesz-e egyszer mit hazavinniük? Hiszen, ha nem kelnek életre, katarzis sem lesz, mert nem kerül rájuk az a por, aminek a lemosásával a lelki szenny is odalehetne, amitől megtisztulhatnának, hogy igény szerint újraszíneződjenek az eljövendő évek filterében.
Visszajött a táska és visszajöttem vele én is. Úton voltunk és ez nem mindegy. A tanulság pedig, hogy a „megtisztító mosás” előtt sokkal több minden ráfér az ember trikójára és lelkére is, mint gondolnánk, de csak az utolsó pillanatban dől majd el, hogy pontosan mennyi is...
