Húsvét másnapja 2016-ban is elérkezett. Isten megtartott minket és megélhettük ezt az ünnepet is. Immár tavaszi időben, az óra, a madárcsicsergés, a világosság, a hőmérséklet tekintetében is. A szokásos rutinunkba beleilleszkedik az ünnep, csoportosítjuk a feladatainkat, hogy húsvétkor vagy több időnk legyen, vagy éppen többet tudjunk elvégezni, ha a különböző célkitűzéseink úgy kívánják. Szót kell ejteni azonban arról, hogy az idei húsvét több mint 65 ember számára nem virradt fel a második napon egy pakisztáni városban, pont, amikor ezek a keresztények a feltámadást ünnepelték. Nem a brüsszeli vagy a párizsi tragédiával konkurálnak ezek a hírek, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy nem olyan természetes, hogy mi, ezen a napsütéses szép napon ma itt vagyunk és istentiszteletet ülünk. Jézus Krisztus feltámadása, a húsvét üzenete reménység, szeretet és békesség. Vajon ez van-e ma a szívünkben? Ez van-e ma a világban? Ha ezt hisszük, akkor miért van tele annyi félelemmel a szívünk, akkor miért van tele annyi békétlenséggel a világ? Talán mélyebb, határozottabb álláspontot kellene foglalnunk nekünk, keresztényeknek, és komolyabban vennünk azt, amiben hiszünk, komolyabban véve Istent is én önmagunkat is...
Mózes éneke az egyiptomból való kiszabadulás hajnalán szólal meg. Mózes és népének a helyzetében, Isten csodás módon megejelenő kegyelme nyomán tör ki Mózes bensőjéből a hála és a dícséret szava. Nem szokatlan, hogy a Bibliában bizonyos emberek dalra fakadnak, ha Isten valami csodát tesz az életükben. Akik megtapasztalják a szabadulást, a nyomorult helyzetük megváltozását, az imádságaik meghallgatását, eléneklik élményeiket és érzéseiket azzal kapcsolatban, amit átéltek és azzal kapcsolatban, aki megmozgatta őket és megváltoztatta az életüket. Egy magyar, keresztény zenével, énekléssel foglalkozó könyv arról beszél, hogy milyen fontos megénekelni az élményeinket, és énekelni az énekeinket.
„… a tegnap énekei ugyan nagyon fontosak a ma élő nemzedék számára, hiszen nagyon sokat tanulhatunk elődeink hitéből, de ha nincsenek saját tapasztalataink, előbb-utóbb azt fogjuk látni, hogy hitünk kiszárad, énekeink fénye megkopik.”
Mózes a szabadító Istenről énekel, aki atyáinak Istene, aki lovat lovasával a tengerbe vet, akinek vitéz harcos a neve. Az 11oo-as évek elején egy szerzetes-teológus, Claircaux-i Bernát Jézusról , mint az érzékektől való szabadság útjáról valahogy így énekel: Jézus, szívbéli szent öröm, igazság kútja, fényözön, gyönyör, minden túl gyönyörön… Luther győzelmi énekei a húsvéti szabadításról Hallelujáktól hangosak, és az élet harcnainka győzteséről, a bajvívő Krisztusról beszélnek. Mózes éneke nyomán a kortárs énekekből nem keresztény, nem is egyházi ének jutott eszembe, hanem Paul McCartney 1965-ös Michelle c. száma, amelyben franciául így énekel:
„Michelle, ma belle Sont les mots qui vont tres bien ensemble Tres bien ensemble… Michelle, ma belle These are words that go together well, My Michelle”
https://www.youtube.com/watch?v=VnuQMsEV8dA
Michelle, egy francia lány, vélt vagy valós, akinek a neve, és szépségének a dícsérete jól illenek egymáshoz, mondja az angol poéta. Michelle, szépségem, ezek a szavaly jól hangzanak együtt. Michelle nem szabadított meg senkit, azonban a nevéről elmélkedni és énekelni olyan édes, mint Claivaux-i Bernátnak kimondani Jézus nevét, vagy Mózesnek kimondani azt, hogy „vitéz harcos az Úr”. Mert az ő fülükben ezek a szavak szólnak jól egymás mellett: „Vitéz harcos az Úr” vagy „Jézus, gyönyör túl minden gyönyörön”.
A mai nemzedéknek, nekünk meg kell találnunk, hogy mik azok a szavak, amelyek Michelle helyett a szabadító Istenről jól szólnak együtt a fülünk számára! Nekünk meg kell találnunk, fel kell ismernünk és szabadon kiénekelni magunkból azokat a tapasztalatokat, amelyek arról szólnak, hogy Isten beleavatkozott az életünkbe, hogy Istencsodát tett az életünkbe! Fel kell fedeznünk Jézus Krisztus feltámadásának kétezer éves, de örök csodáját újra és újra, évről évre,hogy mit is jelent ez most, és hogyan élhetek ebből. És ki kellene őszintén, szabadon és hangosan énekelnünk magunkból, ha vannak ilyen tapasztalataink. Ha vannak… Márpedig Isten nem szűnik meg létezni és munkálkodni a világban, Isten régen, ma és mindörökre ugyanaz..
Ahogyan Dávid „új” zsoltárokat énekel pl. a „Szőlőtaposók” c. zsoltár dallamára, amiről már ismerjük sem a szöveget, sem a dallamot, csak a feliratot, hogy ez valaha egy másik ének lehetett, úgy nekünk is fel kellene fedezni, néven nevezni a tapasztalatainkat és elmondani, kiénekelni, akár egy Luther-ének, de akár a Michelle dallamára mindazt, ami bennünk van.
Mózes és népe annak örül, hogy meghaltak azok, akik üldözték őket, hogy elmúlt a veszély és megszabadultak a „húsos fazekak” elnyomásától, szabadok, mert Isten csodák során megszabadította őket. A szabadság élményét mindannyian más-más élethelyzetben éljük meg. Számomra a vizsgák szorítása volt a legmélyebb élmény, amelyben istencsodáit és szabadítását megtapasztaltam, mert hála Neki, nem voltam még olyan veszélyhelyzetben, fizikailag bezárva, fogságban tartva, amelyből a szabadulás ilyen elemi erővel hatott volna. De megint más szabadulásélménye lehet pl. Kubyszin Viktor írónak, aki tizenöt évig nem tudott szabadulni a tudatmódosító szerektől, míg teljesen tönkrement az élete, testileg, lelkileg. Hat éve szabad, tiszta és egészséges, és nem énekel, hanem könyvet ír a szabadulásélményeiről,és az evangélikus Szélrózsa-Találkozó szervezőivel járja az ország evangélikus iskoláit, hogy a beszéljen erről a világról és az ebből való szabadulásról. Mózes azt mondja, „lovat lovasával a tengerbe vetett”, ez a fiú azt mondhatná: „dealert anyagával a börtönbe vetetett”… Igazán mondva, a szír és afgán menekültek is mondhatnának hasonlókat, hiszen üldözi őket, szárazföldön, tengeren, ők menekülnek, partot is élrnek, de a modern világ exodusza még nem hagyja, hogy énekeljenek…
A Bibliában és a popkultúra érdemi részében is azok énekelnek, akiknek az életét megérintette és megváltoztatta valami mély dolog, egy csoda. Élmények, események és érzések törnek föl és szólalnak meg, annak a nevéről, akihez a csoda köthető. A csatorna lehet más, könyv, rajz, film, szobor, zarándoklat, bármi, ami levezeti és kivezeti az élményt, úgy, hogy az más számára is hozzáféhető legyen. A fontos a tapasztalás, az élményszerzés a kapcsolat. Számunkra, idén húsvétkor hogyan formálódik személyessé a feltámadás öröme? Milyen tapasztalatunk van a szabadító Isten csodáiról?
Jézus evangéliuma húsvét hajnalán arról szól, hogy van új élet, új kezdet, van bocsánat és van változás, van szabadulás. Bárhol, bárkinek, bármiből, csak vegyük komolyan, amit hiszünk, hogy a szabadulás lehetőségének örömhíre nekünk is szól! Isten csodákat tesz a mi életünkben is, és adja meg, hogy ezeket felismerhessük! Adja meg, hogy komolyan vegyük hitünk szerinti a jelenlétét a világban és megénekelhessük, olyan szavakkal, amelyek a fülünk számára kedvesen hangzanak együtt az Ő nevével! Ámen
