Kedvesek,
csak egy rövid megemlékezés a mai napról, meg a kis kiruccanásról No-ba :) Bázelben már úgy biciklizem a kocsik, buszok, villamosok közt, mint aki Pesten edződött, pedig nem is, mert otthon max a járdán mertem bringázni, itt azért kicsit emberkedvelőbbek a járművezetők, mint otthon...de a pályaudvaron, ha ötszáz bicikli nem volt kb. összecsomózva, akkor egy se, hihhetetlen volt, a fele le se lakatolva, tíz percet pakoltam őket, mire sikerült helyet csinálni az enyémnek (illetve a Pupilénak), le is zártam, de a ki sisakot, amit egyszer sem sikerült magamra eröltetnem, csak mindig ott lóg a kormányon, most is csak úgy ott hagytam, egész nap ott állt, a kutya sem nyúlt hozzá, kedves... A pályaudvaron meg, a Keletiben lévő freskók helyett itt disco-gömb van, de tényleg, iszonyat méretes, kerek, flitteres és csillog, a röhögőgörcs kapott el, amikor megláttam, mekkora bulikat lehetne itt tartani...
Na, de Németország... A Freiburgi Magyarok Baráti Köre minden évben aug. 2o-ázik kicsit, és idén az erdőben, egy piknikezőhelyen tartották az összegyülekezést, ami egy rövid megnyitóbeszédből, József Attilából, meg egy evangélikus istentiszteletből állt, amit sikerült protestáns szentmisének bekonferálni! Nem baj, heidelbergi sorstársam, kedves barátom, teológus-frau Szlaukó Orsolya hozzám hasonlóan odavonatozott és volt kegyes celebrálni velem a protestáns szentmisét! A dialógusprédikáció alapmotívuma a kenyér volt, ezért én hajnalban felkeltem, hogy derék nógrádi asszony módjára bedagasszak, meg is sütöttem kis bázeli kemencémben az éppen-szenes tetejű, hamuban sült kenyérkémet, és kis kosárkámban elszállítottam magyar testvéreimnek, hogy az igehirdetés részeként megtörjük és megosszuk. Higéniai okokból nem hagyták törni, fel kellett darabolni, amiért a szívem vérzett, de összetrancsoltam, és amellett, hogy igehirdetésünket tartalmasnak találták, mindenki dícsérte a kenyeret. Könnyes szemmel érdeklődtek, hogy ugye ez olyan igazi, magyar, kovászos kenyér (nemzeti masnival megtévesztendő prezentáltam)... Kibukott belőlem az őszinteség, pedig nagy sztorit is kerekíthettem volna belőle, hogy igen, ősi béri recept, dédnagymamám is így dagasztotta, stb, de be kellett vallanom, hogy az Aldi, német áruházlánc élesztővel, mindennel összekevert kenyérliszt-keverékével van dolgunk, amit szerénységem csak kis meleg vízzel kevert össze, és feledékenységből szenesre égetett egy légkeveréses sütőben... csalódással vegyes kacajok...
Frau Szlaukóval az istentisztelet után nekiálltunk, hogy leteszteljük a székelykáposztát, amihez a sauerkrautot Vecsésről hozták, egyenesen! Szuperfinom volt, tejföllel, mindennel, olyannyira, hogy teli hassal el is nyomott az álom hazafelé a vonaton, világomról nem tudtam, akkora jót aludtam, jóllakottan, boldogan... Ráadásul jól be is kenyereztünk, mert a szervező mondta, hogy együk csak, mert kb. úszunk a kenyérben, ugyanis a francia pékbácsi, akinél rendelte a 15 kg kenyeret, véletlenül 3o kg-ot sütött, neki meg hát el kellett hoznia a „rendelést”...szóval kenyér volt bőven, Pirosarany is, Túró Rudi is, meg jó kis nutellás palacsinta is :D
 |
| Káposzta után, palacsinta közben, boldogan! |
És kedves emberekkel, egy jó, vidám-kis beszélgetés után még várostnéztünk cseppet, egy irgalmatlan belmagasságú Münstert, amiről hosszas találgatás után sikerült kilogikáznunk, hogy katolikus... olyan füstölő-szag volt benn, hogy felelevenedett előttem sok angliai, anglikán, füstölőt lengető barátom, meg az egész mirfieldi feeling... de nem, ez Freiburg volt, és Orsival odavoltunk, hogy mennyi követ összehordtak, hogy felhúzzák ezt a templomot, valami vörös kő, kívül belül, csipkés tornyok, gyönyörű rózsaablakok...fénykép nincs, mert Európa templomainak kb. a felére illene ez a leírás, gondoltam belülről nem turistáskodom, hanem csak a pillanat élményének élek...
De aztán mégis lett egy ma divatos beállítás, fényképezd magad valakivel, valami előtt, íme:
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése