És végre leírhatom, amit ma délben a fb-ra akartam posztolni! Ez a mai nap egy szupersikeres nap volt, tekintve a mögöttem lévőket!
Herr Hess (a TO-s barátom, lelkigondozóm, lelkitársam) nem tántoríthat el többé, hogy ebben a szemeszterben a bázeli egyetemen tanuljak: beiratkoztam! van diákom, iskolalátogatásim, stb... tekintve az elmúlt hónapok viszontagságait, ez egy igen jó hír!
Miután kezemben volt a nyomtatott, béna kis diákom, elbattyogtam az Einwohnerskontrolle-hoz, és meggyőztem őket ékes angolsággal, hogy mindenkinek szuper lesz, ha én egy évig itt fogok lakni, és belátták, ez így van, és szívesen igazolták is ezt! :D
Következő állomásom a bank volt, ami az ösztöndíjam megtapintása szempontjából kulcsfontosságú, ott is sikerült valami kezdetleges kis szutyok számlát nyitnom, és ha meglesz a svájci lakhatási-kártyám, akkor lesz menő, svájci bankszámlám :D Eddig csúcs, nem?
Na de még most jön a nyelviskola! Ahova lejárt tegnap a jelentkezési határidő, de én személyesen tiszteletemet tettem, és és ékes angolsággal közöltem, hogy én itt németül és franciául szeretnék tanulni, és miután kifejezték aggodalmukat, látták hogy elszánt vagyok, akár egy hegymászó, örömmel bevettek a buliba! Szóval Aufbaukurs III és Frazösisch Einsteigerin, vagy mi... amikor kijöttem az épületből, akkor csináltam volna olyan felugrást, amikor az ember a levegőben összeüti a talpait... de nem tettem, mert sok itt a rendőr...
ehelyett kihúztam magam, felvettem a napszemüvegem, megráztam a hajam, és büszkén elmentem vásárolni! :)
Délután, itt a koliban pedig megtartották az egy héttel ezelőtt esedékes körbevezetést, hogy hova akasszam a vizes bugyimat, meg hova tegyem az almahéjat! Olyan Party-keller (parti-pince) van itt, emberek, hogy húúú, a Bosnyák téren is alá kellene ásni, hogy a Teológus Otthonnak is legyen ilyen szuper kis helye! Na, de a lényeg, hogy épp ámulok, hogy a konyhában melyik fiókban vannak a palacsintasütők, erre mondják, hogy van itt egy magyar lány, aki pályázik ide...hát, így esett, hogy megismerkedtem két éve itt lakó félig druszámmal, Molnár Mirellával :) aki lehet, hogy majd februártól itt lakik... és miután ezeket a kalandokat átéltem, kicsit beszélgettem Giannal, a helyi angol-német szakos bölcsészünkkel (ha tudnék poénkodni németül, már biztos elkezdtem volna szivatni, ahogy otthon engem szoktak szerény bölcsész-létem miatt), aki valami sütit gyúrt, és mondta, hogy megpróbálhatok vele németül beszélni (egy idő után, hamar átváltott angolra, vajon miért?!), na és ennek a próbálkozásnak a keretén belül elmeséltem neki, hogy tegnap Badenbe utaztam prédikálni, és a vasútállomáson, úgy döntöttem én itt most németül fogom megvenni a jegyem: ékes hoch-deutsch-csal indítottam, mire switzerdütch-ben folytatódott a beszélgetés a kasszásnénivel, nem bántam, mit nekem dialektus, kértem a jegyemet Badenbe, a guta ütött meg, amikor az interneten kiguglizott ár helyett a háromszorosába került, mondta, hogy hát, ha neten rendelem, akkor csak a fele - gondoltam, ez még akkor is túl sok, mindegy, engem vár egy gyülekezet, menni kell... elmenvén nézem, hogy Bernbe kaptam jegyet...lányos zavaromban elfogott a sírás, hogy ennyire nem lehet tájszólásom, hogy ha Badent mondok, akkor Bernt értenek...kis pityergés, aztán összeszedtem magam, és egy másik ablaknál angolul visszaváltottam a jegyet, és minden rendben volt... a vonaton elaludtam, és pont Baden előtt ébredtem fel... és utána is, és azóta is minden rendben van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése