ez most hosszú, részletes, mesélős lesz, akit annyira nem izgat, annak mondom, hogy tegnap úszni voltam, ma meg hajózni...

   Tegnap, pénteken, minden valamire való dolgos ember lájkolta a facebookon, hogy hurrá, péntek! végre hétvége, vége a melónak, stb... én még egyenlőre szabadon lubickolok, mint hal a Rajnában, hiszen még nem kezdődött el az egyetem, és rutinosan hessegetem el azokat a gondolatokat, amelyek forró tetoválótűként hatolnak az agyamba, megpróbálva beégetni azt a tényt, hogy pár nap, jelesül egyre kevesebb, igazából csak egy, és indul a német nyelvű oktatás...

   De, amikor sikerül visszavernem az ilyesféle mentális támadásokat, akkor szuper dolgok történnek velem, remekül érzem magam, és remek dolgokat csinálok remek emberekkel. Remek, nem?! Tegnap, még mindig, megbeszéltük svéjci-lengyel és p.ú.g-i lakótársaimmal, hogy megyünk és ficánkolunk egyet a folyóban, mint a vérbeli switzik, de amíg vártunk az egyik fiúval a másikra, az kitalálta, hogy lehozza a zongorához a hegedűjét. Én meg addig kerestem valami „bármi” + zongora kottákat, és elkezdtünk együtt játszani, kis Thelemannt, Bachot, ami volt (köszi Zsozsó a Kállay kottákat, már Amcsiban is sikerük volt, meg itt is)... szóval remekül muzsikáltunk, klasszikus dolgok után kis spiriket is eltoltunk, a srác nagy lelkesedésében még a Rókatáncba is belehegedült :) és miután kizenéltük magunkat, megérkezett a hiányzó pajtás, be a Fisch-be a cuccokat, és irány a Rajna (a Fisch az a lufi, ami nem ázik át és húzni kell magad után, lsd. korábbi bejegyzés)! Annyira, de annyira hideg volt a víz, sehol senki benne, csak a parton, kabátban, de a Hosszúhajú, a Fekete, és a Lány annyira elszánt volt, (meghát, én ordítottam, hogy magyar vagyok, mit nekem hideg) és belegázoltunk a vízbe...a sodrás rögtön elkapott, és hihetetlen volt lesodródni... kb. két hidat rajnáztunk :) ja, és persze a hajók főútvonalán, azaz a folyó majd közepén, ahonnan elég melós volt kikeveredni a partra, még úgyis, hogy viszonylag idejében elkezdtünk kifelé sorolni... aztán kicsit száradtunk a lemenő napfényben, majd elég strandos outfittel elkezdtünk sétálni, be egy dvd-tékába, az estét feldobandó, utána meg haza, papucsban, úszócuccban...

kifelé a zsilipből...

a Münster a Rajnáról

   És ma, miután sikerült életre keltenem magam, édesapám jelezte, hogy igényt tartana rám, és éppen Bázel felett vannak, a múltkori találkahelyhez képest ellenkező irányba, gondoltam útra kelek, apához megyek, nincs kifogás :) Na persze, gondoltam végig a Rajna-parton,ami megintcsak nem volt olyan egyszerű, végig egy csomó kis utcán... de megtaláltam a hajót, szerencsére nincs reptér a közelben... (azoknak, akik nem ismerik a sztorit, a múltkori, apával történő találkozásomat egy, kb. 1o km-es intermezzo szakította meg, azaz, egy elmulasztott kanyar miatt Schiff-hafen helyett a Flughafenben kötöttem ki, kilométereken keresztül végig remélve, hogy majd el tudok fordulni jobbra, de nem tudtam...tehát vissza Bázelbe, megkeresni a lefordulót, és valóban le is fordulni rajta....). Az itteni viszontagságok leginkább a kikötő területén, és közvetlenül a víz mentén futó járdában voltak, hepe-hupás, töredezett, én meg száguldok keményen, megfordult a fejemben, hogy ha egyszer kicsit nagyobbat dob a hepe-hupa, én simán bebukfencezek a vízbe...de persze nem, egy héten egyszer elég úszni... Apáék pedig pont indultak lefelé, így a vízről is láthattam Bázelt, szuper volt, hasított a szél, ahogy álltam a hajó orrában, integettek az emberek a hidakról :)... Majd már a német részen kikötöttünk, én meg hazatekertem kb. 2o perc alatt, amit a múltkor két óra alatt sikerült abszolválni, most sehol nem voltak kamionok, és persze a havi bevásárlást sem kellett a nyakamban cipelnem, mint a múltkor... Szóval van itt minden, kultúra, sport, család, egészség, akár kormányprogramnak is javasolhatnám :)