Leysin

...eddig azt hittem, hogy én hegyek közt élek. Ma rá kellett jönnöm, hogy nem, mert ha a magyarországi dombokat „hegyeknek” éltem meg, akkor ezekre a svájci óriás tömegekre, amellyekkel a JóIsten nem volt fukar a francia részen, nos ezekre valami egész más szót kellene kitalálnom... De maradok inkább a hegyeknél, és mondjuk a béri magaslatokat értékelem át valami másnak...

   Egy szó mint száz, miután ma kiorgonáltam magam az istentiszteleten, mindenféle látványosabb mellényúlás, vagy félrelépés nélkül (még a kimenő-darab, egy régről előhúzott Buxtehude is egész jól kikerekedett, leszámítva a remegő kezem okozta trillákat :D), felültem a vonatra, és elkezdtem utazni. Szokás szerint elaludtam, amin már meg sem lepődöm, ugyanis nincs az az idegen környezet, és az a jármű, amin indulás után öt perccel ne lennék képes elaludni. Gondoltam, béna vagyok, mert nézhetném a tájat, de egész hétvégén az istentiszteleten görcsöltem, úgyhogy nagyon jól esett egy kis lazító szunya. Még szerencse, hogy Neuchatelnél felébredtem, mert Alice kb. megérkezett Csodaországba! Tavak, kastélyok, felhőkbe göngyölt hegyek mindenütt, a tetjét nem is látni, és csak suhant a vonat, én meg tátottam a számat, ahogyan szoktam. Gondoltam ennél már szebb nem lehet, de lett... Lausanne-ban át kellett szállnom, és mint a Balaton körül, úgy vonatoztuk körbe a Genfi-tavat. Csak itt még több hegy, felhő, szőlő, kastély, stb volt keverve, halmozva... A vonatról itt nem nagyon sikerült értelmes képet csinálnom, úgyhogy ajánlom megguglizni: Lausanne-t, Montreaux-t, Chillon-t, Aigle-t, ahol van egy Aigle-felirat a hegyoldalban, mint egy mini, európai Hollywood. Szóval, ha már az nem jött össze, akkor most betelhetek a svájci kiadással. Örömmel!

   Aigle-ban ismét át kellett szállni, és egy vonatnak nevezett villamos/kisvasút kombóval elkezdtünk felfelé törni. Már a városban szédültem, hogy mi csak felfelé megyük, gondoltam majd elfogy a magasság egyszer, de nem, itt úgy tűnik, hogy mindig lehet „még feljebb” menni! Na és, mikor már zöldültem a kanyaroktól, meg a szakadékoktól, akkor megérkeztünk Leysin-ba, ahol a bázeli egyik gyülekezet „emigráns” és „kevésbé emigráns” csoportjával fogunk egy hetet itt tölteni. Annyit tudok, hogy délelőtt egy rakat (remélhetőleg hohdojcsul beszélő) lurkóval fogok kézműveskedni! :) Délután kirándulunk, közben meg jókat eszünk (majd' másfél hónap után végre nem a saját főztömet kell ennem, már annyira vártam, hogy valaki főzzön rám), és élvezzük a zöld füvet, a kék vizet, a sokszínű hegyeket, és a kolompoló teheneket! A vonaton azon gondolkoztam, hogy itt annyira más színek vannak, az itteni gyerekeknek biztos, hogy teljesen más fogalmuk van arról, hogy mi a zöld fű, meg mi a kék víz, mint nekem (tudom, a víz színtelen, de ha sok van belőle, akkor Svájcban kék, aki nem hiszi, járjon utánam ;)) 

  És erre mind már csak ráadás, hogy itt minden franciául van, és én nem tudok betelni ezzel a hangzással (anya, apa, kezd feltörni a francia énem, magyarázatot kérek! ;))

És akkor pár remekmű, hogy ne csak a google tökéletesen exponált képeit lássátok :D

A Genfi-tó

Leysin

Ezt látom a szobám ablakából :D

Meg ezt is lehet látni az erkélyemről!

És ők kolompolnak! :)