Egy telepakolt táska jött vissza, ugyanúgy, legalább 95%-ban érintetlen tartalommal. Felesleges vagy inkább keserű, gondolhatnánk, ugyanis egy hétvégi utazótáskába az ember a ruháival együtt képes becsomagolni minden vágyát, elképzelését, felajánlását és elvárását is. Minden trikóban ott van a terv, hogy ez majd mikor mire lesz való, melyik alkalomra pontosan, a b-tervnek szánt komplementer színpárjával együtt. A szabásvonalban ott van a találkozás körvonala, és a kirándulás útvonala is. Az edzőcipőben benne vannak a közösen még meg sem tett kilométerek, gondosan belekódolva azokkal az emlékekkel, amelyeket az ember, kissé dekopázsolva, de folyamatosan mesél majd az utánajövőknek. Mert annyira fontosak, szépek és meghatározók - lettek volna. Smink, nyaklánc, cipő, hátha meg kell jelenni némi hanyag eleganciával is. Mindebben pedig régóta kifejlesztve a meglepődés képpesége is az alaposan felkészült várakozásban, hogy megfelelő intenzitással érjen minden meghökkenés alkalma a sajáttá formált ismeretlenben.
Nem az élettel akar konkurálni a lehetséges érzések enumerációja, mert valóság, hogy Isten várakozáson felül is adhat: elképzelhetetlent, megálmodhatatlant, felfoghatatlant. De az Isten útjai, többnyire csak visszatekintésben engedik magukat kifürkészni. A megkonstruált meglepetések pedig a jövő egy darabját követelik maguknak, amikor fájdalmasan szép medreket válynak a történéseknek. De mi van éppen most? Részt vehet-e az éppen ma felvett trikó bármelyik történetben is? Van-e esélye az éppen ma reggelre elfeküdt hajnak, hogy szerepet játszon az évekkel később mesélt, vintage-emlékek cselekményében? Kiadhatják-e a hétvégi táska utasai mindazt, amit magukkal hoztak? Lesz-e egyszer mit hazavinniük? Hiszen, ha nem kelnek életre, katarzis sem lesz, mert nem kerül rájuk az a por, aminek a lemosásával a lelki szenny is odalehetne, amitől megtisztulhatnának, hogy igény szerint újraszíneződjenek az eljövendő évek filterében.
Visszajött a táska és visszajöttem vele én is. Úton voltunk és ez nem mindegy. A tanulság pedig, hogy a „megtisztító mosás” előtt sokkal több minden ráfér az ember trikójára és lelkére is, mint gondolnánk, de csak az utolsó pillanatban dől majd el, hogy pontosan mennyi is...
Nagyon jó bejegyzés lett, köszönöm, hogy olvashattam! :)
VálaszTörlés