„édes november”

Kedvesek, mindenek, csókok Báselből!

   Repül az idő, olyannyira, hogy már elhagytuk a szemeszter felét! Ugye, az egyetemista nem hónapokban, hanem szemeszterekben, vizsgaidőszakokban, szünetekben gondolkodik, örül, szomorkodik, stresszel és megkönnyebbül ezeknek megfelelően! Közben pedig ezt a ciklikusságot kicsiben is átéli, újra és újra, de erről már írtam... A konkrétuma ezeknek, hogy a héten megtartottam második kiselőadásomat, ékes német nyelven, Bonhoeffer életének 1935-ben (kicsit előtt és után) lezajlott szakaszáról, ami a Zingst/Finkenwalde szemináriumok létrejötte és működése miatt jelentős, valamint amiatt, hogy az itt létrejött tanulókörrel, és a nekik tartott előadásokon Bonhoeffer kifejthette, megoszthatta és továbbgondolhatta újként felfedezett teológiai témáját, a Követést (Nachfolge). Ezekből az előadásokból, és még sok más leírt gondolatból született meg a Követés című könyv is, amelyet a nemteológusok is nyugodtan elolvashatnak. Bonhoeffer általában bonyolult, a teológia mellett tele filozófiai, metafizikai gondolatokkal, fejtegetésekkel. De a Nachfolge talán emészthető, érthető, úgyhogy ajánlom! Az előadás maga pedig Eberhard Bethge, Bonhoeffer barátjának életrajzi könyvéből történt. Nem volt életem legjobb előadása, de megcsináltam, amit kértek tőlem... És egy újabb nagy kő, ami lezúdult kicsi szívem megsüllyedt felszínéről :)

    Most éppen (és mostanában mindig) egy francia leányt hallgatok, Zazt, aki franciául énekel, és  szerintem olykor egészen érdekes zenét csinál. A youtube neveztű csodahelyen ajánlom őt is utánanézésre, ha valaki még nem ismeri, és/vagy gyönyörködni szeretne a francia hangzásban! Ehhez tartozik karöltve, hogy a héten a barátaimmal megnéztük ismét/újra/megint az Amelie csodálatos életét. Ezúttal franciául, francia felirattal. Nagyon élveztük, a barátaim biztosan, mert ők beszélnek franciául, kb anyanyelvi szinten, ami rólam nem mondható el, cseppet sem, viszont ők meg fele annyira sincsenek megőrülve, hogy végre megtanuljanak franciául, mint én! Minden nehezítőnek tűnő körülmény ellenére  nagyon élveztem a filmet is, és a percenkénti átlag fél szó megértését is! A kb százötven szavas szókincsemmel (mert már száig el tudok számolni :D) szinte több sikerélményem van, mint a kilenc évnyi némettel, de a lelkesedés az utóbb említett terén is, továbbra is töretlen! Muszáj is, hogy az legyen, mert a jövő héten a németórán kell, hogy prezentáljak, mégpedig gondolataimat egy versről! Javaslatokat, vázlatpontokat szívesen fogadok, mondjuk holnap estig! ;)

   Mostanában mindenféle események zajlanak. Ahogyan a világban általában. Ilyen volt egy kedves meglepetés, egy koncert, amire a jegy tulajdonosa véletlenül nem tudott elmenni, és én pont jókor voltam jó helyen, így a jegyek egy vonósnégyes+koncertre a Városi Kaszinóba (nem kell megijedni, azon belül egy koncertterembe) nálam landoltak, és Meral nevű, svájci barátnőmmel örömmel részt vettünk a történésen. Egy zürichi qvartett játszott mindenfélét, többek között Vivaldit és Dvorzakot, egy Hamburgban professzoroskodó hárfaművésszel, aki meglehetősen mély benyomást tett a közönségre, több szempontból is. A vonósnégyes önmagában játszott párat, nagyon szépen, és akkor azt gondolta az ember, hogy minek ide még hárfa... de akkor belépett egy magas, szőke, táncosléptű, egyeneshátú valaki, a levegő megfagyott, és ő elkezdett játszani. Xavier de akárki, aki többek között Párizsban és Londonban is tanult... és nagyon művészien játszott, nyilván, mert művész, de amire gondolok, hogy nagyon szépen mozgott a keze, és nagyon jó volt őt hallgatni. (A barátnőm szerint kissé feminin volt az a kézmozgás, de én győzködtem őt, hogy ilyen a művészet...) Nagyot tapsoltunk Xaviernek, és a többi zenésznek is, persze. Az este kedvessége már ott kezdődött, hogy Meral kicsit későn szedte össze magát, és én kis magassarkúmban, szűk szoknyácskámban tűsarkaimon ülve vártam rá, mire megérkezett, és több társunk javaslatát támogatva biciklizésre szavazott. Én azt gondoltam, majd gyalog végigtipegek a városon, milyen jó lesz, erre idő szűkében, és szoknyám szűkében kénytelen voltam felapplikálni magam a biciklimre. Ahogyan suhantunk én egyrészt az egyre felfelé csúszó szoknyám miatt, másrészt pedig a macskakövek miatt aggódtam, de az utat gond nélkül abszolváltuk. Nem úgy hazafelé, amikor is elindulván még mindig az irány megválasztásán vitatkoztunk épp a téren, a tömegben, és egy határozatlan kanyarbevételnél sikerült nekihajtanom egy gyanútlan biciklistának. Ijedtségemben csak a biciklicsattanást hallottam, és egy reccsenést, olyan anyagszakadásszerűt...

   Azóta megvarrtam a szoknyámat! :) 
 Ma pedig, gondoltam egyet, és vettem egy doboz négercsókot, és  elmentem a játkmúzeumba. Rájöttem, hogy számomra ez egy ideális program, tömény édesség, és macik, plusz origamifigurák... Van most egy időszakos kiállítás a múzeumban a nyugati szalvétahajtogatás javából! 

Ez az egész épület a játékmúzeum, ami tele van négy emeletnyi teddy-macival, babahzázakkal és egyéb régi, gyönyörű játékokkal. Semmi kortárs kínai műanyag, hanem fa, anyagruhák, és szalvéta!

A múzeumban külön jó volt, hogy két kis képernyő, és egy lassú, de lelkes figura segítségével ki lehetett próbálni a szalvétahajtogatást! Íme, a műveim:

Szóval, ilyenekkel telt a mai nap, nagyon szép volt, hazafelé pedig kicsit túristáskodtam, és fényképeztem Bázelt, amit épp láttam, íme: 

 A városháza a Marktplatzon!

 Ez, és az alatta lévő a Barfüsserplatz! (Nem tudom miért, mielőtt bárki is megkérdezné, mindenki cipőben jár arra... hahhha...)

 Muskátli november közepén, nem semmi!

 A Leonhardskirche, szívesen ellaknék ezen a parókián (oldalt)!

  Találtam most még pár képet a múlt hétvégéről. Szombaton volt az úgynevezett Alu-day!, amelynek keretében az ittlakók, két szakácsal egész délután főztek, főztünk, majd este, kirittyentve magunkat felettünk mindent! :D Remek alkalom volt! A rengeteg előétel (rákfasírt, star-fruit pudding, avokádókrémes tortilla, vajas retek, narancsos-csírás-tonhal, mézes-sajtos bagette, bruscetta, mozarrelás-bazsalikomos paradicsomsaláta, olivás-uborkás akármik, tejszínes zöldborsókrém, fügés-sonkás falatok, sajttal töltött sonkatáskák,...) után pizzoccherit főztünk (tészta, zsálya, vaj, krumpli, kelkáposzta, póráhagyma, sajt összesütve), majd pedig szintén rengeteg desszertet csináltunk/ettünk (browniet, profiterrolt, gesztenyetortát, fekete erdő tortakarikákat, valami gyors, ropogós édes sütit, valami érdekes bogyósgyüölcsöt csokiba mártva...). Gondoltam ebből is küldök pár virtuális ízelítőt :)

Búcsúzóul pedig egy kép az okt. 31-i Halloween-buliról :D

  Továbbra is kedves novembert nektek, legalább olyan szép, napsütéses napot, mint amilyen ma volt Bázelben! :)

  Óóó, és gondoltam leírom ide a címemet, hátha valaki olthatatlan vágyat érez nekem levelet írni! Nyugodtan teret lehet engedni az ilyen nemű késztetéseknek! Mindennek és mindenkinek örülök! :D

Ölelések!

Thologisches Alumneum
Basel 4o56
Hebelstrasse 17.
Schweiz/Switzerland